2. Chapter

Nara Brown szemszöge:

-London külvárosában van egy pszichiátria. Ott találod. - mondta a telefonba.

Én lefagytam. Pszichiátria? Igaz, hogy nagyon régóta nem hallottam Daniel felől, és voltak elég zűrös ügyei, de nem gondoltam volna, hogy ennyire beteg.
Pár másodperces néma csend után végre kinyögtem 3 szót.

-Mi történt vele?

-Drágám. Tudod ez egy nagyon hosszú történet, de már régen el kellett volna mondanom. Most itt az ideje. A nagybátyád régebben is elég furcsa volt. Az egyik pillanatban még mosolygott, a másikban pedig dühös lett. Először nem nagyon foglalkoztunk vele. Azt gondoltuk, hogy csak a változó kor. Viszont később, amikor dühében tört, zúzott, már kezdtünk megijedni. Végül elvittük egy orvoshoz, és kiderült, hogy dührohamai vannak. Ezenkívül depressziós is, mivel a felesége Rachel elhagyta, amint megtudta, hogy mi történt a férjével...Tehát már lassan 4 éve egy kórházi szobában éli a mindennapjait egyedül. - fejezte be a papa.

-És honnan van neki annyi pénze, hogy nekem tudjon adni? - kérdeztem.

-Ez már egy másik történet, majd Ő maga elmondja. De most már le kell raknom, Nara, sajnálom. Majd még beszélünk, és sok szerencsét, szia ! - már csak a csipogó hangot hallottam. Letette.

Ez szép ! Miket meg nem tudok.. van egy idegbeteg nagybátyám, akitől pénzt kell kérnem, van egy nagypapám, aki titkolózik előttem. Mi jöhet még?

Hirtelen eszembe jutott, hogy Niall-t kint hagytam a nappaliba. Visszarohantam, de a helység üres volt. Ő is itthagyott. Úgy döntöttem, hogy megkeresnem. Muszáj Vele beszélnem !
De amint kiléptem volna az ajtón, megtorpantam.
Valami hiányzik ebből a szobából !

Niall Horan szemszöge:

Nara se szó, se beszéd, csak otthagyott egyedül a szobában. Hívták telefonon, és elrohant. Nem tudtam, hogy meddig fog csacsogni, ezért nézegetni kezdtem a képeket, amik a szekrényen díszelegtek.
Az egyiken Nara még egészen kislány, rózsaszín ruhában, haja két copfban, úgy vicsorog a kamerába. Ezen felkuncogtam. Most is egészen hasonlóan nevet. A második képen egy fiúval ölelkezik. Biztosan az első pasija. Aztán már csak egy kép maradt. Amin Velem van. Ez a fotó olyan 1 éve készülhetett, abban az időben, amikor legjobb barátokká váltunk. Lassan leemeltem a képet, és megfordítottam.
Az egyetlen igaz barátommal: Niall-el. 
Ezekre a szavakra nagy mosolyra húzódott a szám. Én is ugyanígy érzek iránta..azt hiszem.
Egyébként a képen egymás mellett állunk, Én teljesen átkarolom a derekát, Ő pedig csak gyönyörű.
Hirtelen ötlettől vezérelve zsebre vágtam a közös fotót, majd kiballagtam Nara lakásából egyenesen át az enyémben.

*****

Már vagy 10 perce az ágyamon üldögélve bámultam a nagy semmibe, amikor Nara rontott be -szó szerint- az ajtón.

-Niall, valaki betört hozzám ! - mondta kétségbeesetten.

-Micsoda? De ugye nem esett bajod? És mégis mikor? És mit vittek el? - álltam fel idegesen.

Hiszen, amikor kijöttem, még senki sem volt ott !

- Egy képet vittek el. A legkedvesebb képemet. - szipogott.
-Amin Veled vagyok, Niall.. - suttogta.

Amikor meghallottam, hogy miről beszél, nagyon meglepődtem. Ennyit jelent Neki a barátságunk? Ez nem gondoltam volna.
Lassan előhúztam a zsebemből az 'ellopott' fotót, és az orra alá nyomtam.

-Ezt keresed? Akkor el kell kapnod ! - álltam fel, és hátrálni kezdtem.

Ő kikerekedett szemekkel bámult Rám, majd hirtelen megvonta a vállát, és futni kezdett felém. Én persze mint az őrült rohanni kezdtem, de tisztában voltam vele, hogy Nara nagyon gyors. Mikor kiértem a lakásomból, végigrohantam a lépcsőházon, le a kertbe, majd ott elbújtam egy fa mögé. Éppen kifújtam magam, amikor hátulról valami ( vagy valaki) rám ugrott.

-Megvagy! - kapaszkodott belém, Én pedig elkaptam a combját és loholni kezdtem Vele.

Elég szórakoztató látványt nyújthattunk. Én összevissza ugrálok egy lánnyal a hátamon, aki viszont csapkod engem, mert le akar szállni. Csodás.

-Niall kérlek tegyél le ! - kiabált rám, mire végre engedelmeskedtem neki.

Nara Brown szemszöge:

Miután a lábam a talajt érintettem kikaptam a barátom kezéből a fotót, és leültem a fűbe. Ő először körülnézett, majd követte a példámat, és törökülésbe vágta magát.

-Beszélnünk kell. - mondtam komolyan, mire a tekintetét, az enyémbe fúrta.

-Figyelek. - jelentette be.

-Rendben. Szóval, most beszéltem a papámmal, és mondott egy embert, aki tudna pénzt adni..de egy bökkenő van. Beteg. Lelki beteg, Niall. És nem tudom, hogy jó ötlet-e az, ha pénzt kérek Tőle. - hadartam le egy szuszra, majd a barátomra néztem, aki erősen gondolkodott.

-Figyelj. Szerintem ha nagyon kell a pénz, és nincs más megoldás, akkor fogadd meg a tanácsot, és keresd fel ! - válaszolt nyugodtan, mire elmosolyodtam.

Már megint segített !

*visszaemlékezés*

-Niall elegem van. - törtettem be a szőke fiú szobájába, majd szomorú tekintettel ránéztem.
-George megint megcsalt. Egy másik lánnyal csókolózott. Persze, amikor éppen nincs egy csaj se, aki segítsen rajta, akkor jó vagyok Én is. Meguntam. De nagyon szeretem.. - szipogtam.

Ő csak megcsóválta a fejét, majd magához húzott.

-Nem érdemel meg. - suttogta a fülembe, Én pedig megértettem a mondanivalóját.

*visszaemlékezés vége*

Mindig ott volt nekem, ha szomorú voltam, ha boldog voltam, ha sírtam, ha nevettem. Ő mindig segített vagy szavakkal, vagy tettekkel, vagy simán csak azzal, hogy átölelt. Nekem még sohasem volt fiúbarátom, és nem hittem abban, hogy van fiú-lány barátság. Azt hiszem tévedtem.

*****

-Szar, szar, szar, szar. - mondogattam idegesen, miközben doboltam a kocsi kormányán.

Már vagy fél órája ülök egy dugóban, és talán fél métert haladtam előre ! Mi lesz itt ? Pszichopata találkozó? 

Ám mint, valami égi jel, végre megindult a kocsisor, és pár perc múlva már a kórháznál voltam.

Hát akkor sok sikert Nara !

Sajnálom, hogy csak ennyi tellett Tőlem, de nem akarom siettetni a cselekményt.
NAGYON-NAGYON ÖRÜLÖK ANNAK, HOGY ÖSSZEJÖTT A 10 KOMMENT ! KÉRLEK TITEKET, HOGY EHHEZ A RÉSZHEZ IS ENNYI LEGYEN !:)
pussz. Berenice xx