4.Chapter

Nara Brown szemszöge:
Úgy gondolom, hogy gyönyörű volt.

Ám nem akartam, hogy az idegen, vagy éppen Niall meglásson, ezért felkaptam a mellettem pihenő újságot, és beletemetkeztem. Éppen a 'Hogyan legyünk boldogok?' című cikket olvastam, amikor úgy döntöttem, hogy kikukkantok a napilap mögül. Kicsit lejjebb emeltem a papírt, így kiláttam.

Huh. Elmentek.

Úgy véltem, hogy nekem is indulnom kéne, ezért felpattantam, és nyugodtan sétálgatva kerestem a kiutat. Egy jó fél óra múlva meg is találtam, kislisszoltam az óriási kapun, és rohanni kezdtem az autó felé. Minél előbb el akartam innen tűnni, és vissza se jönni, soha többé !

1 órával később már a saját lakásomban ültem az ágyon, és a kezemben forgattam a borítékot, amit Danieltől kaptam. Vajon mennyi pénz lehet benne? Nem mertem kinyitni. Valamiért úgy gondoltam, hogy egy bomba, vagy egy kés lapul benne. Egy pszichopatától minden kitelik.

Úgy határoztam, hogy nem bízom a véletlenre, hanem inkább megkérem Niallt, hogy bontsa ki.
Fel is keltem, és nagy léptekkel elindultam, ám hirtelen fejen kólintott a felismerés.

Mi van, ha nála van az a titokzatos idegen? Nem szeretnék Vele megint találkozni !

******

Feladó: Nara
Szia, Niall !
Egyedül vagy ? Átmennék !

Feladó: Niall
Szia Nara !
Igen egyedül vagyok, gyere csak !

Mikor elolvastam a válaszát, megkönnyebbülve sétáltam át a barátomhoz, és benyitottam. Niall az ágyon feküdt, háttal nekem, és a telefonját nyomkodta, és először észre sem vett.
Kiterveltem, hogy ráugrok, és meglepem.
Lassan közelebb lopakodtam hozzá, és egy határozott mozdulattal rávetettem magam. Ő persze mit sem sejtve, majdnem szívrohamot kapott. Aztán egy másodperc múlva már fordult a kocka. Elkapta a derekamat, és csikizni kezdett.

Tudta, hogy csiklandós vagyok. Nagyon is jól ismert. Szinte az egész életemet elmeséltem neki. Ő volt mindig az egyetlen, aki meghallgatott. 
De sajnos vannak hátulütői annak, ha az embernek fiú legjobb barátja van. Lásd : csikizés.

Én visítva kapálóztam a kezei között, próbáltam ütlegelni, sikertelenül.
-Niall, kérlek fejezd b-be ! -kiabáltam nevetve.
-Ez a büntetésed, amiért megijesztetted a legjobb barátodat. -mondta, tovább folytatva a kínzásomat.
-Neharagudj ! -nyüszítettem, már-már sírva kacagva.
Amint kimondtam ezt az egy szót, azonnal abbahagyta. Én fellélegezve felültem, majd ránéztem a szőke barátomra. Ekkor egyszerre kitört belőlünk a röhögés. Legalább öt percig nevettünk kisebb megszakításokkal.
Hirtelen Niall lenézett az ágy mellé és elkomorodott. Követtem a tekintetét, és megláttam, hogy a boríték tartalma mind kiszóródott. Amerre csak pillantottam, mindenhol papírpénzt láttam.
-Ez miatt jöttél? -mutatott a kápéra.
Én bólintottam, majd nekiálltam összeszedni a sok papírt.

*****

-Akkor eljössz ma este ? Jó buli lesz, és nem is kell messze menned! -utalt arra, hogy éppen itt lesz.
-Nem is tudom, Niall. AZÓTA megfogadtam, hogy többé nem bulizok ! -szabadkoztam.
-Tudom Nara ! De hidd el, hogy vigyázni fogok rád ! -mosolygott édesen, és ennek nem tudtam ellenállni.
-Jólvan, rendben ! -adtam be a derekam, majd megöleltem, és éppen indulni akartam, mikor utánam szólt.
-Legyél csini ! -kacsintott.
A szemeimet forgatva hagytam el a lakást.

*****

Fél hat, és még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. Az egész lakás a feje tetején áll. A ruháim szétdobálva, a cipőim úgyszintén. Plusz nekiálltam süteményt sütni, hogy mégse érkezzek üres kézzel.
Mikor még javában a tükör előtt pózoltam egy tűzpiros miniben, csengettek. Odarohantam az ajtóhoz, és kikukucskáltam. Miután megláttam ki az, széles mosolyra húzódott a szám, és kitártam az ajtót. Niallt szinte azonnal lesokkolta a rajtam lévő kevés anyag. Szinte berohant, és a szekrényemhez loholt.
-Megkérdezhetném, hogy mit csinálsz ? -néztem furán a kutakodó fiúra.
-Ez a ruha nem maradhat rajtad ! Veszélyes lehet ! Inkább vedd ezt fel. -mutatott fel egy térdig érő egyberuhát.
-De-de miért veszélyes? -kiabáltam a fürdőből, miközben átöltöztem.
Mivel Niall nem válaszolt, gyorsan felkaptam magamra, és kimentem.
-Sokkal jobb. -tartotta a kezét, amit azonnal megfogtam, és átsétáltunk a buliba.

*****

Nagyon sok ember volt. Akármerre néztem, mindenhol táncoló, vagy épp beszélgető embereket láttam. Egy ideig próbáltam ismerkedni, meg ilyenek, de nem ment valami fényesen. A férfiakat sohasem vonzottam, mivel túl szerencsétlen, vékony, és átlagos voltam. A lányok meg szimplán lenéztek, és nem foglalkoztak velem. Így nem sok esélyem volt.

Mivel táncolni sem tudok, ezért inkább csak ültem, és nézegettem.
Hirtelen azonban úgy éreztem, hogy valaki néz. Amint jobbra néztem a tömegben észrevettem egy arcot.

Ő volt ! Ő az a titokzatos férfi !

Folyamatosan bámult engem. Először azthittem, hogy van valami az arcomon, vagy a hajamban, ám észrevettem, hogy Ő pontosan a szemembe bámult. Kísérteties volt.
Pár óra múlva kezdett eluralkodni rajtam a klausztrofóbia, ezért úgy döntöttem, hogy sétálni megyek. Mivel Niall egész este rajtam tartotta a fél szemét, mikor a kijárat felé igyekeztem, megállított.

-Hová indulsz? -tudakolta.

-Muszáj kimennem, mindjárt jövök! -és választ sem várva kimentem.

Amint levegőre értem, megkönyebbültem. Igaz, hogy sötét volt, de ismertem ezt a környeket, ezért sétálni kezdtem. Meleg, nyári este volt. Szellő sem rebbent. Egy idő után úgy éreztem, hogy valaki követ, de mikor magam mögé pillantottam, senkit sem láttam.
20 perc múlva már újra a buliban voltam. A hólyagom jelzett, szóval elindultam a wc felé. Amint Niall hálószobája előtt haladtam el, valaki óriási erővel belökött az ajtón.
Koromsötét volt bent. Megijedtem. Azonnal vissza akartam fordulni, amikor megszólalt egy hang.

-Már vártalak.



Kedves Olvasóim !!!
Hihetetlenül sajnálom, hogy 3 hónapig nem hoztam részt, de nyolcadikas lettem, és ez az év NAGYON kemény.
Dolgozatok, felvételi, kompetencia, versenyek..
Nincsen időm, még pihenni sem, nemhogy írni.
DE MOST MEGÍRTAM EZT NEKTEK. EZ AZ A RÉSZ, AMELY ELINDÍTJA A CSELEKMÉNYT !
Remélem nem lett annyira rossz !
15 KOMMENT UTÁN ÚJ RÉSZ !
Puszik.